A csók csak akkor, ha őszinte és szív semáll közéje! De véget nem érő ölelés, ellenkezőleg, s forradalom, de vajon dobban-é még, dobban? Rajta, ő csók csak ajka, s mint kiszállt csajka, mind belőle, rajta, bármit vár. Angyalom kara, istenem! Dermedten iszogat, s mintha feloldozásért sem várnál, könyörög, a távolban csak szóra szól, homokra hulla a harang. Csókján csüngtem, s ő is akarta csak úgy, elnézés nélkül csörtet. Szabad...

Ok nélkül peng a gitár. Több labdát! Szarok a focira!

Nem vagyok én 24 darab! Se hat, járó fél 12. 10 éve él, várd hát állati ciklusom. Jön a hét morgás formájában. Senkim nincs rajtunk kívül, áloműző-és fogó abcúg hagyjuk. Mozdulok soha nemmel, háromszög gyötrelemmel, Minden kerekemmel. Goromba csákány arany, Búl egész smaragd. Anonimfa arccal. Lelked a testemen lappang, Pesten de rmesztő metsző, Pattan a szar kofágom. Hív köd se húsz fok, Okul adom veszélyben, Haramiák...

Marhapor gyere felejtsd el, Vess rám őszinte kezeddel. Mért vagy drága szentkép? Sajt vagy, nem nekem trappista. Répa vagy, megeszlek, Védd magad kettő! Reszellek, bajt keresel, győzelmed hamvainál. Villanylámpa vagy te! mert lóvéd az sose nincsen. Veszek neked új Nícsét, Illatos sampont, vagy teraszt. Várd csak, várd a tavaszt. Vérlázítón szopom azt!

Engedd el! Engedd már el! Az egered! Kelj fel, menj el! Zárd be azt a kurva netet, a monitor mindenedet! Kedvesem! Mért kattintasz oda, hol nem látnak szívesen? Ne kínozd magad, éles tartalmakkal, Még megvágod szép karod. Ne olvasd, ha zavar, Ne tedd, ha felkavar. Ha direkt kínzod agyad, Zárd takarékra magad. Paraszt! Kamupipás a Niké ruhád! Erotikus érzelmekkel, Közelítsd meg bátran, anyukád. Arcom szorul ökölbe Te ne jelölj be! Sehol...

Ez a fiú nagyon költő! Olyan költős az eleje, Rímes nyaka, íves könyöke Hullajó a szemüvege, És az arca! Puffogós a szája rajta, Lányos képű, pulóveros, A farmerja, jaj de lompos. Ez a fiú vagyok, költő! Jaj, de fiú ez a költő.

Marhaarcú lány, forró kaméleonmajom, Vajon tegnap még bajom? Nyitva a madárház, éjféli emanáció, Cukrozott nőn állati érzékcsalódás. Mentse meg, de ne ma, A köztes lét szelid borzalmától. Vajon a lét a tét? Vagy egyéb, fejtsd meg, nézd: A Vizslakutya képletét Tátizni nem késik. Nekem se fáj gyerektől, hanem. Máma neked palacsinta nem leszek! Mint szegény kommentező, nincsenek barátai: a neten él ő.

Kintről jöttél, láttad Tamást. Sást vagy jófaként tűzre veled! Nyelesnyúl lett ebéded, Kecskederékfájás ütött a bestiába, Nézem, nézed, nem jöttünk hiába. Kézen forog bő iszonyod. Rím kell a rohadtnak, látom. Hím kell a pocoklánynak, Ím hova én nem leszek barátom! Torkod veszem, véred iszom, oltár elé ne lássalak viszont, omlón arcúd, burgonya az Ég, kapuja előtt egy utolsó dugás még. Délután már nem nagy dumás, Mert eső...

Nesze mit keres itt, pördül a majális! Róka pergi ringlispílen, Gyerek nyálva fagylalt itten. Sehol nem volt, azért ilyen. Mikor vajmi lesz már verseny, Ma se több madár nincsen. Érkeznek ám a cinegék, Fürge apró mibenlét. Fényerény, büszkén elől mamájuk, Fejükön kis sapka, lógó kabátjuk. Egyben hulljatok le menten, cinegefőző Tűz lesz itten!

Lófingató Igaznak háza, Számkivetett népvezér. Helló-ijesztő csillagokként. Fekete lyuk szemeden, Zsebre azt én nem tehetem. Csillaghajós Töhötöm, Se Szolnokon, se Szegeden. Töködön. Gyászviasz a sertepert gén, a kísértet anyja ne mulass. A felgurgulázott dac ijesztő: volt, ki meg nem erette! Pótolhatatlan adó, Belőlem kiszakadó, nászt ülnek a bogarak, de hulla-tor tölti fel poharad! Minden szavad sóhajtás, Fejed is fölhajtás, olyan...